|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 28 találat | lapozás: 1-28 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Munteanu, Marian 1990. július 15.Tőkés László püspök júl. 15-én nyilatkozott a külföldi sajtó képviselőinek. A Marosvásárhelyen garázdálkodók és a Bukarestbe becsődített bányászok akciói mögött a szándékos, előre kitervelt megfélemlítés erői húzódnak meg. A magyar kisebbség ellen gerjesztett kampányszerű hadjárat az antiszemitizmushoz hasonlítható. Tőkés László a bukaresti diákmegmozdulásokat a félelem elleni első fellépésnek tartja. Csatlakozott a Marian Munteanu diákvezér szabadon bocsátását követelőkhöz. A püspök kivizsgálást követelt a Vatra Romaneasca ellen, javasolta az RMDSZ rendkívüli kongresszusának összehívását, amelynek foglalkoznia kellene az aggasztó helyzetű magyar iskolaüggyel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./1990. augusztus 2.Románia főügyésze aug. 2-án elrendelte Marian Munteanunak, a bukaresti tüntetés egyik vezetőjének szabadon bocsátását. /Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./1990. augusztus 13.Székelyudvarhelyen a KMDSZ és a SZISZ /Székelyudvarhelyi Ifjúsági Szövetség/ júl. 27-30-a között megrendezte az I. Erdélyi Diáktalálkozót. A tervezett 300 helyett 500 fiatal gyűlt össze, még Kárpátaljáról, Prágából, Brünnből, Nyitráról és Budapestről is jöttek. Az előadók között volt Dáné Tibor, Balázs Sándor, Egyed Ákos, Tőkés László püspök és Németh Zsolt, a Fidesz képviselője. A résztvevők a találkozó végén, júl. 31-én nyilatkozatban ítélték el a bukaresti jún. 13-15-e közötti események miatti igazságtalan letartóztatásokat, szolidaritást vállalnak Marian Munteanuval és a többi jogtalanul letartóztatottal. A demokrácia alapelveinek súlyos megsértését látják a helyi etnikai viszonyok mellőzésével történő kinevezéseket. /Ferenczy Judit: Az I. Erdélyi Diáktalálkozó. = Hídfő (Székelyudvarhely), aug. 13./1990. október 19.Temesváron a Temesvár Társaság tiltakozó tömegtüntetést szervezett, mintegy 15 ezer ember részvételével, megjelent és felszólalt Marian Munteanu is. /MTI/1990. október 25.Az Antitotalitárius Fórum nagy tüntetést szervezett Kolozsvárott. A tüntetők Iliescu elnök lemondását követelték. A szónokok /köztük Doina Cornea, Marian Munteanu/ a kommunista visszarendeződés példáit sorolták föl. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./1990. november 8.Több ellenzéki csoportosulás /köztük a Temesvár Társaság, a brassói November 15 Egyesület, a Társadalmi Dialógus Csoport/ megalakította a Polgári Szövetséget /Alianta Civica/. Az aláírók között van Ana Bladiana, Doina Cornea, Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Petre Mihai Bacanu, Octavian Buracu, Gabriel Liiceanu, Alexandru Paleologu, Mihai Sora, Stelian Tanase, Radu Enescu és Marian Munteanu. A Polgári Szövetség nov. 8-án sajtóértekezleten ismereti céljait. /Megalakult a Polgári Szövetség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./1990. december 19.Dec. 19-én Bukarestben, a Cotroceni palotában találkozott Iliescu elnök a Polgári Szövetség küldöttségével. A találkozó témája az ország jelenlegi helyzetének elemzése volt. A megbeszélés után Iliescu elmondta, hogy a szövetség - ahogy ott is hangoztatták - nem politikai szervezet, a feszült légkörrel kapcsolatban a kormány felelősségét hangsúlyozta. Marian Munteanu, a Polgári Szövetség elnöke hasznosnak mondta a találkozót. Stelian Tanase, a Polgári Szövetség küldöttségének tagja kifejtette, hogy javasolták a nemzeti egységkormány felállítását. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./1991. március 19.Lemondott az Országos Diákliga elnöki tisztségéről Marian Munteanu, arra hivatkozva, hogy hamarosan befejezi egyetemi tanulmányait. Politikai tevékenységét a Polgári Szövetségben folytatja tovább. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./1993. május 11.A legionárius mozgalom, a Vasgárda újjáélesztője az 1991 végén létrejött Romániáért Mozgalom. Vezetője Marian Munteanu, aki 1990-ben az Egyetem téri tiltakozó akciók vezetője volt. Munteanu egyetemistáknak tartott előadást Bukarestben. Kifejtette, hogy semmi közük sincs a legionárius csoportokhoz. Mozgalma jobboldali, nacionalista szervezet, hevesen bírálják a korrupt, erkölcstelen vezetést. Munteanu előadása után elénekelték a legionárius himnuszt. Sok megjelent viseletében is utánozta a legionáriusokat, maga Munteanu is bőrtüszőt viselt. /Ferencz L. Imre: "A Romániáért Mozgalom nem lehet a legionáriusnak folytatója". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./1993. július 16.A román antiszemita kiadványok és vasgárdista pártok azonnal reagáltak Iliescu államelnöknek a főügyészhez írt levelére: a Mozgalom Romániáért nevű párt közleményben utasította vissza a vasgárdista jelzőt. Annak ellenére tette ezt, hogy vezetője, Marian Munteanu, az 1990. év volt diákvezére korábban nem tagadta, hogy példaképének tartja a régi Vasgárdát. /A román szélsőjobb felháborodott. = Magyar Hírlap, júl. 16./1995. május 25.Marian Munteanu Marosvásárhelyen kijelentette: "Rosszul lettem a mindenféle nyelven kiaggatott feliratok láttán." Máj. 9-én kis különítmény járta végig a településeket a Felső-Nyárád mentén, és a faluvégeken felállított /és a falu pénzén megvásárolt/ kétnyelvű táblákat összeszedte, arra hivatkozva, hogy azok nem felelnek meg a szabványnak. Csíkfalva, Deményháza, Köszvényes, Nyárádremete táblái eltűntek. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./ Marian Munteanu az 1990-es diáktüntetések vezetője volt.1995. augusztus 9.Romániában a Bucsecs hegységben, a Padina menedékház mellett megtartották a háború utáni első fasiszta ideológiát valló vasgárdista tábort. A sajtó és a tévé is beszámolt gyűlésükről, a megjelent ifjak bőven idéztek az egykor legionárius vezérek, Horia Simonnak és Corneliu Zelea Codreanunak az utóbbi időben tucatszám megjelent munkáiból. Feltámad, feltámadhat-e a Légió és a Vasgárda, teszi fel a kérdést a Jurnalul National cikkírója, és úgy látja, a holtnak hitt ideológia tudatos feltámasztásáról van szó. 1990-től aktivizálódtak a külföldön megtelepedett román fasiszta erők és anyagi segítséggel, fiatalok képzésével kezdték újraéleszteni a legionárius mozgalmat. Az 1990-es bukaresti diáklázadás vezetője, Marian Munteanu az egyetemistákat akarta összefogni Mozgalom Romániáért nevű pártjával és 1991 végén kijelentette: a legionárius vezér, Corneliu Zelea Codreanu eszméi ihlették pártja ideológiája kidolgozásában. Hitler Mein Kampfját is kiadták román nyelven, majd egymás után jelentek meg a fasiszta mozgalom régi munkái, különösen egy temesvári kiadónál. A Nemzeti Jobboldal Pártja felvállalja a legionárius hagyományokat, Cornel Branas a parlamentben felvállalta ennek a pártnak a képviseletét. A román fasizmus újjáéledése ellen fellépett Iliescu is, majd nyíltan elítélte több szervezet, köztük az RMDSZ. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12-13./ A több folytatásban napvilágot látott tanulmány szerint ideje lenne, hogy az igazságszolgáltatás, a pártok, nem utolsó sorban az ortodox egyház, amely némán tűri, hogy papjai részt vegyenek a vasgárdista és a Ion Antonescu tiszteletére rendezett ünnepségeken, nagyobb eréllyel lépjenek fel a veszély ellen. /Magyar Nemzet, aug. 9./1995. augusztus 9.Romániában a Bucsecs hegységben, a Padina menedékház mellett megtartották a háború utáni első fasiszta ideológiát valló vasgárdista tábort. A sajtó és a tévé is beszámolt gyűlésükről, a megjelent ifjak bőven idéztek az egykor legionárius vezérek, Horia Simonnak és Corneliu Zelea Codreanunak az utóbbi időben tucatszám megjelent munkáiból. Feltámad, feltámadhat-e a Légió és a Vasgárda, teszi fel a kérdést a Jurnalul National cikkírója, és úgy látja, a holtnak hitt ideológia tudatos feltámasztásáról van szó. 1990-től aktivizálódtak a külföldön megtelepedett román fasiszta erők és anyagi segítséggel, fiatalok képzésével kezdték újraéleszteni a legionárius mozgalmat. Az 1990-es bukaresti diáklázadás vezetője, Marian Munteanu az egyetemistákat akarta összefogni Mozgalom Romániáért nevű pártjával és 1991 végén kijelentette: a legionárius vezér, Corneliu Zelea Codreanu eszméi ihlették pártja ideológiája kidolgozásában. Hitler Mein Kampfját is kiadták román nyelven, majd egymás után jelentek meg a fasiszta mozgalom régi munkái, különösen egy temesvári kiadónál. A Nemzeti Jobboldal Pártja felvállalja a legionárius hagyományokat, Cornel Branas a parlamentben felvállalta ennek a pártnak a képviseletét. A román fasizmus újjáéledése ellen fellépett Iliescu is, majd nyíltan elítélte több szervezet, köztük az RMDSZ. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12-13./ A több folytatásban napvilágot látott tanulmány szerint ideje lenne, hogy az igazságszolgáltatás, a pártok, nem utolsó sorban az ortodox egyház, amely némán tűri, hogy papjai részt vegyenek a vasgárdista és a Ion Antonescu tiszteletére rendezett ünnepségeken, nagyobb eréllyel lépjenek fel a veszély ellen. /Magyar Nemzet, aug. 9./1995. augusztus 11.Gyarapodnak a szélsőjobb mozgalmak. Marian Munteanu, az 1990-es diáklázadás hőse ma a Romániáért Mozgalom vezére, az Új Jobboldal Pártjának és az újjáéledő Vasgárdának is van híve a parlamentben. Beke Mihály András elment a Padina-tetőre, hogy szemügyre vegye a vasgárdisták táborát. Az ott táborozó fiatalok tagadják, hogy Romániában volt holocaust, nem hiszik a zsidók tömeges kivégzését. Arra az ellenvetésre, hogy a vasgárdisták két miniszterelnököt /Ducát 1933-ban és Calinescut 1939-ben/ is megöltek, így helyesbítenek: megbüntették őket. /Magyarország, aug. 11./1995. augusztus 11.Gyarapodnak a szélsőjobb mozgalmak. Marian Munteanu, az 1990-es diáklázadás hőse ma a Romániáért Mozgalom vezére, az Új Jobboldal Pártjának és az újjáéledő Vasgárdának is van híve a parlamentben. Beke Mihály András elment a Padina-tetőre, hogy szemügyre vegye a vasgárdisták táborát. Az ott táborozó fiatalok tagadják, hogy Romániában volt holocaust, nem hiszik a zsidók tömeges kivégzését. Arra az ellenvetésre, hogy a vasgárdisták két miniszterelnököt /Ducát 1933-ban és Calinescut 1939-ben/ is megöltek, így helyesbítenek: megbüntették őket. /Magyarország, aug. 11./2000. szeptember 14.Szept. 13-án a Cooperative Best Effort 2000 hadgyakorlat megnyitójával egy időben Kolozsváron, a polgármesteri hivatalban újabb legionárius szimpóziumra került sor Corneliu Zelea Codreanu és a holnapi Románia címen. Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök emlékeztetett, hogy júniusban interpellált a parlamentben a kolozsvári Keresztény-Nacionalista Klub tevékenysége és a magyar diáklányok ütlegelése ügyében. Az állami intézmények közbelépését szorgalmazta. Bukarestben naponta egyenruhában vonulnak a legionáriusok, és a kormány tűri ezt. Kolozsváron csütörtökön és pénteken a Békásban masíroznak gyakorlatozni. Kónya-Hamar Sándor interpellációja után a belügyminisztérium azonnal intézkedett a lányok ügyében, annak ellenére, hogy a rendőrparancsnok utolsó percig tagadta a történteket. Nemzetközi visszhangja is lett, az ügy bekerült a legnagyobb román tévéadók műsoraiba is. Március 15-én a legionárius társaság működött közre a koszorúk eltüntetésében, és a rendőrség, valamint az ügyészség hivatalos folyamodványok ellenére sem tett semmit. Nagyon sok vasgárdista szimpatizáns máris a hatalmon közelében van. Ez viszont Romániának mint jogállamnak a létét kérdőjelezi meg. Kónya-Hamar Sándor elmondta még, hogy "nálunk nyilvánosan lehet gyalázni egy népcsoportot vagy annak képviselőit, mikor ez a világon sehol sem megengedett." Egyik román párt sem kezdeményezte, hogy a Légiót mint neonáci mozgalmat betiltsák. Marian Munteanu személyében már elnökjelöltjük is van. - Az RMDSZ-en kívül csupán a Liberális Párt egykori Bratianu szárnya tiltakozott a legionarizmus ellen. /Gál Mária: Legionárius szimpózium a kolozsvári polgármesteri hivatalban. Aki hallgat, cinkossá válik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./2000. szeptember 15.Marian Munteanut Virgil Magureanu elnöknek jelölteti. Köztudott, hogy Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat egykori főnöke - aki egyik napról a másikra gazdag üzletemberré vált, akitől az ügyészség, bíróság a mai napig retteg - , egykoron szekustiszt volt. Valeriu Tabara, Funar utódja az RNEP élén, hogy ahányszor csak alkalma adódik, épp úgy szidja a magyarokat, mint elhíresült eszmetársa. Vezetése alatt az RNEP darabokra hullott, és ez az oka, hogy Magureanu pártjával szűrte össze a levet. Marian Munteanu, az Egyetem téri hős, fiatalok példaképe, megkínzott, megvert diák, egy adott pillanatban átesett a ló túlsó oldalára. Elkezdett vasgárdista eszméket hirdetni! Ami Munteanu elnökké választását illeti, az Magureanu újabb diverziója. Elég Munteanu nevét előhozni, hogy sok embert megtévesszenek vele. A volt szekus tudja jól: minél többen vannak versenyben az elnöki tisztségért, annál többfelé oszlik a szavazatok száma. /Nánó Csaba: Vasgárdista elnökjelölt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./2005. június 28.Az 1990. június 14–15. bányászjárás után egyetlen Zsil-völgyi munkást ítéltek el, egy Domokos Dénes nevű 62 éves magyart, aki állítólag Marian Munteanut akarta lefejezni. Domokos azóta letöltötte börtönbüntetését, jelenleg egy petrozsényi ócskavaslerakat kapusa, és ártatlannak érzi magát, írt az Evenimentul Zilei című bukaresti lap. = Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./2015. október 23.Bővül a vádlottlistaPetre Roman volt miniszterelnök és Gheorghe Dobre volt közlekedési miniszter szerepét is vizsgálja a legfelsőbb ügyészség az 1990. június 13–15-ei bányászjárásban, amikor a Zsil-völgyi vájárok brutálisan bántalmazták a Ion Iliescu akkori elnök ellen tüntető ellenzékieket, diákokat. Behívatták Miron Cozma egykori bányászvezért is, aki egy későbbi bányászjárásért már ült börtönben; kihallgatása után azt nyilatkozta, hogy ő is gyanúsított „a többiekkel együtt”, de inkább áldozatnak tekinti magát, az igazi bűnösöket „a hadsereg, a belügy és a szolgálatok” között kell keresni. Arra a kérdésre, hogy miért mentek Bukarestbe a bányászok, és kiknek mondott köszönetet Ion Iliescu, Cozma azt mondta, hogy az igazság kiderül a nyomozás végén, és miután az ügyet letárgyalja a fellebbviteli bíróság. A bányászvezér szerint a fő vétkes Ion Iliescu, de bűnrészes Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, az ügyeletes ezredesek, Cornel Burlec volt bányászati miniszter és Nicolae Cămărăşescu, a Securitate volt tisztje. Cozma azt állítja, hogy a bányászjáráskor őt erővel hozták Bukarestbe, és meg is verték a bányászok, ő pedig megmentette a népszerű Egyetem téri diákvezér, Marian Munteanu életét. A legfelső bíróság idén márciusban járult hozzá ahhoz, hogy az el nem évülő bűncselekmények – emberiesség elleni bűntettek és szándékos emberölés – esetében a legfőbb ügyészség újranyissa a korábban vádemelés nélkül lezárt bányászjárás aktáit. Szerdán Ion Iliescu volt államelnököt, Virgil Măgureanu volt hírszerző főnököt és Victor Atanasie Stănculescu volt védelmi minisztert hallgatták ki gyanúsítottként. Az ügyészség tegnapi közlése szerint Petre Roman, Stănculescu tábornok és Gelu Voican Voiculescu volt miniszterelnök-helyettes esetében Klaus Johannis állmelnöknek kell engedélyeznie a bűnvádi eljárás elindítását, ezt már kérték is tőle. Gheorghe Dobre 1990-ben az államvasutak craiovai kirendeltségének igazgatója volt, és azért hallgatták ki, mert a bányászok vonattal utaztak Bukarestbe. A 25 éves késéssel kezdődő igazságszolgáltatási eljárásban több más gyanúsított is van. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 23.Szekus világMire is gondolok én, amikor azt mondom: szekus világ van? 1990-hez képest vagyunk már olyan történelmi távlatban, hogy lássuk: az akkori erőszakos cselekmények hátterében a titkosszolgálatok álltak. Huszonöt év elteltével most vádemelés történt abban az ügyben, amely tulajdonképpen kimondhatja: a június 13–15-ei bukaresti véres eseményeket SRI-s irányítással szervezték meg. A nem hivatalosan mintegy száz halottal és több mint ezer sérülttel járó „bányászjárásból” pedig az akkori elnök, Ion Iliescu profitált, aki hosszú éveken keresztül megtarthatta még az eseményeknek köszönhetően politikai hatalmát. Hipotézisként, feltételezésként persze ez már többször elhangzott. Sajtóban, kötetekben, politikusok szájából, sőt, ügyészségi eljárás során is, amelyet azonban nem tudtak véglegesíteni – legalábbis nem az elvárható módon. Ankétok sora mutatta már eddig is ki, hogy az Egyetem téren zajló ellenzéki tüntetés résztvevőit „eltakarító” bányászokat irányították – Petre Roman akkori miniszterelnök szerint a „szolgálatok” emberei. Nemcsak a tüntetés helyszínén „állították helyre a rendet” (ott már nem is volt nagyon miért, ugyanis a teret előző éjszaka a hatóságok kiürítették), végigsöpörtek az ellenzékinek számító intézményeken: szerkesztőségeket, párt- és egyesületi székházakat tettek tönkre. Akik vannak olyan idősek, még emlékezhetnek: az utcán vadászták az „ellenzékieket”, azaz mindenkit, aki szerintük az volt: így vertek félholtra, sőt, holtra szemüvegeseket, hosszú hajúakat. Átütő erejűek azok a felvételek, amelyeken ártatlan civileket, férfiakat, nőket „tesznek helyükre” husángos bányászok, földre tiporva, hajuknál rángatva, botozva és megrugdalva. A tüntetés vezéralakja, Marian Munteanu szerint az ország elborzasztása volt a feladatuk. A vérengzést megelőző tévészékház-támadás tipikus titkosszolgálati diverzió lehetett, amire hivatkozva a politikum elfogadtatta a bamba néppel és a nemzetközi közvéleménnyel az elkövetkezendő eseményeket. Mi különbözik most az elmúlt huszonöt évhez képest? Egy dolog: mindez most már Románia közelmúltbeli történetének hivatalos változata lehet, megnevezett és felelősségre vont bűnösökkel. Ion Iliescu esetében a korára való tekintettel a megfogalmazott vádpont – az emberiesség elleni bűntettek – felér egy ítélettel. Cinkosa, Virgil Măgureanu, a SRI akkori igazgatója már túl van egy részleges elismerésen, amikor nyilvánosan is elmondta, hogy a júniusi eseményekben részt vettek az SRI-nek olyan „elemei”, amelyek „nem voltak irányítás alatt”. Măgureanu és a korabeli hadügyminiszter vád alá helyezése azt sejteti, hogy – ahogy természetesnek is tűnik – mégse voltak annyira irányítás nélkül azok az „elemek”. A néhány hónappal azelőtti marosvásárhelyi véres eseményekben is világos az akkori hatalom kezdeményező és irányító szerepe. Ma már nemcsak a magyar ankétok és elemzések mutatnak rá, miként dolgozott az elvben akkor még felszámolt titkosszolgálat az eseményeket kiváltó, ugyancsak titkosszolgálati jellegű diverziótól (hamis Rompres-hír arról, hogy a kétnyelvű cégért kifüggesztő gyógyszertárban nem szolgálták ki a románokat) a véres végkifejletig: a fekete március 25. évfordulóján, idén a Digi 24 hírtelevízióban hangzottak el ezek a megállapítások román nemzetiségű kutatók, elemzők szájából. Ebben az esetben azonban a román állam még adós a felelősök megállapításával. A márciusi marosvásárhelyi és a júniusi bukaresti vérengzések voltak azok a forgatókönyvek, amelyeket kihasználva a volt, de nem egykori Szekuritáte „elemei” átmentették magukat az új, „demokratikus” világba. Megtartva az irányítást az államhatalomban, legalább egy évtizeddel késleltetni tudták az igazi változásokat, miközben szabadon szét lehetett lopkodni az országot. Számlájukra lehet róni így nem csupán a demokratizálódás, a „nyugatiasodás” megkésését, hanem az elvándorlás beindulását, az életszínvonal esését és még ki tudja, mi mindent. A mostani Románia azokon az alapokon nyugszik, azon szabályok szerint működik, amelyeket ők akkor lefektettek. Ennek bizonyítékai ott hevernek mindenhol: a lelepleződő korrupt tolvajok garmadájától a koncepciós eljárásokig, az autópálya-építések kudarcától az igazi nemzeti önrendelkezés megvalósításának meggátolásáig. Rédai Attila Székelyhon.ro 2016. április 15.MisztikumTovább erősíti magáról a „soviniszta liberális” képet a Nemzeti Liberális Párt (PNL), amely a korrupciós ügybe keveredett eddigi bukaresti főpolgármester-jelöltje, Ludovic Orban helyett váratlanul Marian Munteanut, az 1990-es posztkommunista-ellenes megmozdulások egyik fő alakját húzta elő a cilinderből tartalékként. Munteanut 1990-es érdemei akár még alkalmassá is tennék a feladatra, hiszen a Ion Iliescu-féle kommunista második vonal hatalomátmentési kísérlete ellen szállt síkra, az életét is kockára téve. Azóta azonban sok minden változott: többek között a két világháború közötti fasisztoid, ortodox miszticista legionárius mozgalom szimpatizánsaként tartják számon, a Mi Szövetségünk nevű szervezete is ilyen eszmeiséget képvisel, nagy adag EU- és Amerika-ellenességgel nyakon öntve. A PNL azonban a jelek szerint felvállalja ezt, mivel nem akar lemaradni a szociáldemokraták mögött a „Melyik a sovinisztább román párt?” vetélkedőben. A liberálisok a jelek szerint nagyon kompenzálni akarnak. Egyrészt azt, hogy 2014-ben egy nem román nemzetiségű jelöltet, Klaus Johannis akkori pártelnököt indították harcba az államfői székért. Johannis azóta már több ízben is igyekezett bizonyítani, hogy német gyökerei ellenére románabb a románoknál – a román himnusz felhangzásakor szívére tett kéz még csak nevetséges volt, a szociáldemokraták ügyeletes magyargyűlölői által kezdeményezett akcióba való beleállás, az, hogy visszavonta Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalom kirobbantásában játszott szerepéért kapott kitüntetést, viszont már azt jelzi: komolyan gondolják, hogy a „mélyromán” szavazók meghódításával nyernének választást. A PNL népszerűsége csökkenőben, és eddig nem volt képes hiteles, liberális értékeket felvonultató programmal előállni. Mindezt most egy, az ortodox egyházat és a hadsereget a legfontosabb intézményeknek tartó, a románságot rejtélyes külső és belső erők által fenyegetett nemzetnek látó jelölttel kompenzálnák. Nem irigyeljük a bukarestieket, ha Munteanu lesz a győztes. Igaz, az ország többi polgára sem lesz irigylésre méltó helyzetben, ha a „liberálisok” ezzel a doktrínával nyernek parlamenti választást. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. május 5.Sikertelen az a társadalom, amely nem bízik polgáraiban - beszélgetés Kelemen Hunorralkérdezett: Kertész Melinda Az RMDSZ elnökét a belpolitikában új erőre kapott és egyre erősebben érezhető magyarellenesség kapcsán kérdeztük. Egyre gyakrabban nyújtanak be a parlamentben olyan tervezeteket, amelyeknek a címzettje burkoltan vagy kevésbé burkoltan a magyar közösség. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezek a jogszabálytervezetek lassan nem magánakcióba menő törekvések: a román törvényhozók tucatjai írják alá ezeket. Egyre gyakrabban születnek a magyar közösségi szimbólumok ellen bírósági határozatok, és amikor éppen nem az ingatlan-visszaszolgáltatást gátolják, akkor a székelyföldi elöljárók ellen az igazságszolgáltatás eszközeivel lépnek fel. A december 1-jei kézdivásárhelyi történések azt mutatják, hogy a hatóságok – a hírszerzés, az ügyészség – attól sem riadnak vissza, hogy a show-műsor, a látványosság eszközét is bevessék. A parlament pulpitusától pedig legionárius költők sorait szavalják, a PNL egy legionárius nézeteket valló főpolgármester-jelölttel rukkolt elő – igaz, vissza is vonta, de ezzel az esetet nem tette meg nem történtté. Persze, mondhatnánk azt, hogy választási év van, azonban ezt a kisebbségellenes trendet jó ideje a mainstream politika sem „szégyelli” diskurzusába beépíteni. Az utóbbi időszakban szinte kivétel nélkül minden RMDSZ-rendezvényen elhangzik: megrendült a magyarok biztonságérzete. Az új kisebbségellenes hullámról, okairól és az elmozdulási lehetőségekről Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével beszélgettünk. - Hogyan értelmezhető ez a hangulat a román állam viszonyulását tekintve: a román hatóságok az RMDSZ megerősödésétől tartanak, és erre érkezik a válasz, vagy ellenkezőleg, inkább az az oka a támadásoknak, hogy úgy érzik, megtehetik, mert meggyengült az érdekképviselet? Kelemen Hunor: – Szerintem nem az a kérdés, hogy ők azt érzik, hogy meggyengült vagy megerősödött az RMDSZ, mert mindkét állításra lehet érveket találni: arra is, hogy erősebb, mint máskor, és arra is, hogy gyengébb. A 2012-es választások után 120 emberrel lett magasabb a parlament létszáma, ennek következtében az RMDSZ parlamenti súlya lecsökkent. Ez az egyik ok, a másik az, hogy nem vagyunk kormányon, s bár ez a saját döntésünk volt – de emiatt egyesek szemében gyengébbnek tűnhet az RMDSZ, de nem gyengébb. Másrészt pedig az RMDSZ az összes támadást, amit az elmúlt 10 évben innen vagy onnan ellenünk intéztek, nemcsak, hogy túlélte, hanem bizonyos értelemben, azt gondolom, meg is erősödött. Másrészt folyamatban van egy újratervezés, egy fiatalítás, nagyon sok új ember jön be, harmadrészt, a nemzetközi kapcsolatainkat újravettük, újragondoltuk és megerősítettük. Ez, azt gondolom, hogy az RMDSZ súlyát megemelte, erősebbé tette az RMDSZ-t, hogyha csak a washingtoni látogatásainkra és az azt követő történésekre gondolok, akkor az már elegendő érv lenne, de ez igaz akkor is, ha az európai, különböző szintű kapcsolatépítési próbálkozásainkat és eredményeinket nézzük a FUEN-en keresztül – hiszen a FUEN-ben alelnökünk van, ilyesmi nem volt az előző huszon-akárhány évben. Bár a polgári kezdeményezésünk a luxemburgi bíróságon várja a tárgyalást, mégiscsak fel tudtunk mutatni egy olyan szolidaritást az őshonos kisebbségek között, amelyre nem volt példa az elmúlt negyed században, illetve Brüsszelben különböző szinteken, parlamentben, bizottságokban folyamatosan jelen vagyunk az erdélyi magyar közösség problémáival, akár a visszaszolgáltatásról, akár a közösségi, kollektív jogokról, autonómiáról, nyelvhasználatról, oktatási problémákról beszélünk és vannak partnereink. Tehát nem ez az igazi kérdés. Az igazi kérdés az, hogy Románia az Európai Uniós csatlakozást követően és azt követően, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal megerősödött a stratégiai partnersége, amit mi magunk támogattunk, mert úgy éreztük, és úgy érezzük, hogy biztonságpolitikai szempontokból még mindig az Egyesült Államok jelent garanciát arra, hogy ne sodródjon Románia az orosz érdekszféra irányába. De hát ez annyira megerősítette Romániát, hogy úgy gondolták egyesek, hogy ennek a partnerségnek az ernyője alatt megengedhetnek maguknak bármit. Én inkább ezt az értelmezést tartom helyesnek. Fokozatosan próbálkoznak, újabb és újabb kísérletet tesznek arra, hogy visszavonják azokat a kisebbségi jogokat, amiket a román politikusok jelentős része engedménynek tekint. Nem szeretnék általánosítani, nem azt mondom, hogy a román politika összességében, de egy jelentős számú román politikus úgy gondolta, hogy engedményeket tettek a magyaroknak akkor, amikor a NATO-csatlakozás, az EU-csatlakozás előtt a kisebbségi és nyelvi jogok területén elfogadtak egyébként jó és fontos szabályokat. Úgy vélik, hogy most ezeket az engedményeket vissza lehet venni, mert nincs elvárás, kész, bejutottunk az elit klubba, az Észak-Atlanti Szövetségbe, az Európai Unióba, és ha már bent vagyok, szankció nem létezik az ejnye-bejnyén kívül, és megengedhetjük magunknak, hogy ezeket az engedményeket immár lenullázzuk. Én inkább ezt az olvasatot tartom helyesnek, erre a konklúzióra jutottam, nem ebben az esztendőben, hanem tavaly-tavalyelőtt, ezt megfogalmaztam, és ezért is tartottam aggályosnak mindazt, ami történik. Az igazságszolgáltatás döntéseit beszélünk – és ez az egyik szelete a történetnek, beleértve a Mikó-ügyet, de beleértve a nemzeti kisebbségek szimbólumhasználatának tiltására vonatkozó bírósági döntéseket is – végrehajtják minden rendszerben. Egy politikus a bírósági döntésekkel egy rendszerben nem tud mit kezdeni. Másrészt pedig a törvénykezdeményezések – akár egyéni, akár csoportos kezdeményezések – mindkét irányból jönnek: jön a liberálisoktól is és a szociáldemokratáktól is, ne legyünk naivak, ne gondoljuk azt, hogy egyik vagy másik helyen nagyobb empátiával figyelnek ránk. Esetleg vannak olyan politikusok, egyének mindkét pártban, akik nyitottabbak, de összességében, ha az összképet nézzük, akkor gond van. Nyilván, ilyen törvénytervezetekkel tele van a parlament, az összképpel van a baj. Mert ha csak az ingatlanokkal lenne a probléma, ha csak a Mikó-ügy lett volna, akkor azt mondanánk, és mindenki így értelmezné Washingtontól Brüsszelig és Budapestig, hogy ez egy egyedi eset. Ha csak a nyelvi jogok esetében lett volna valami, vagy csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tekintetében nem alkalmaznák a törvényt, de minden jól menne egyébként, akkor azt lehetne mondani, hogy ez egy egyedi eset, nézzük meg. Viszont itt az összkép romlott el, mert minden egyes területen látszik a visszarendeződés szándéka, illetve azok a kezdeményezések, amelyek arra vonatkoznak, hogy amit el lehetett az első húsz-egynéhány évben érni, azt most próbálják visszavenni. Ezért mondom azt, hogy a erdélyi magyar embereknek a biztonságérzete rendül meg akkor, amikor az etnikai kérdésekről, az identitáshoz való jogról beszélünk egyrészt, másrészt pedig a kisebbség-többség viszonyt az a bizalmatlanság jellemzi, ami nem tesz jót hosszútávon sem a többségnek, sem a kisebbségnek. - A bizalom és a biztonság hiányára az RMDSZ egyre gyakrabban tesz utalást a kampányrendezvényein, a kampány kulcsszavaivá avanzsáltak. Miért fontosak ezek a kulcsszavak a szövetségnek? – Egy amerikai filozófus a bizalomra utal, amikor a sikeres társadalmakról beszél. Bizalomra épülnek a gazdasági értelemben vett sikeres társadalmak. Például Japán vagy Németország a bizalomra épül, és a bizalom határozza meg a társadalmon belüli viszonyokat. Minden olyan társadalom esetében, amely hosszútávon sikertelen, amely bizonytalan, ez arra a bizalomhiányra vezethető vissza, amely a társadalmat jellemzi, akár az egyének, akár kisebb-nagyobb csoportok között. Ha nincs bizalom, nem lehet egy társadalom sikeres, és a bizalom alapja a biztonság. De ez igaz az egyszerű emberi, baráti, családi kapcsolatokra is: amelyik nem bizalomra épül, az előbb-utóbb szétesik, megszűnik, nem fog működni. És ez igaz a táradalomra is, és ebből kell kiindulni. Ezért mondom azt, hogy a többség-kisebbség viszony rendezése hosszútávon másképp nem képzelhető el, csak ha egymásban megbíznak. Akkor bíznak meg egymásban a románok és a magyarok, ha egy pillanatig sem érzik azt, hogy a másik el akar tőlük valamit venni. Sem Erdélyt, sem a boldogulásukat, sem a szabadságukat, és én azt gondolom, hogy ezt milliószor bebizonyítottuk, elmondtuk, de még mindig létezik ez a bizalmatlanság a többségi társadalom részéről. Illetve ha a magyarok elhiszik, hogy a románok nem akarják asszimilálni őket, nem akarják az etnikai identitásuktól megfosztani, és erre, ugye, még nem kaptak elég garanciát, mert volt egy hosszú, több, mint negyven esztendős diktatúra, ami egészen határozottan arra törekedett, hogy a másságot megszüntesse, és egy homogén etnikai államot hozzon létre. Az elmúlt 25-26 esztendőben pedig volt példa arra, hogy elindultak a dolgok jó irányba, de megakadtak, és az emberek kollektív emlékezetében rögzült, hogy hányszor próbálkozott a román állam azzal, hogy az etnikai biztonságukat megkérdőjelezze. Most nem abban az időszakban vagyunk, amikor a bizalom visszaállításának, megerősítésének kísérletét látnánk, hanem pont ellenkezőleg, a leépítését látjuk mindazon keresztül, ami körülöttünk, velünk történik néhány esztendeje. - Nem hagyhatjuk ki a PNL legutóbbi próbálkozásait, amikor szélsőséges, nacionalista tömegeket akart a szavazótáborának részévé tenni. Ez a választási kampány számlájára írható csupán, vagy a választások után is folytatódhat ez a tendencia? A kampányfogáson túl komolyan gondolja ezt az irányt a Nemzeti Liberális Párt? - Ma nem lehet jósolni, hogy a választások után mi lesz. Azt látni lehetett, hogy a szociáldemokrata párt néhány esztendővel ezelőtt a Nagyrománia Pártot integrálta. A PSD számos politikusa a PRM-ből jön, de a liberális pártban is megtalálhatóak ezek az emberek. A liberális párt teljesen tévesen arra a következtetésre jutott, hogy akkor veheti fel a versenyt a PSD-vel, ha ő maga is hasonló retorikát folytat. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy a volt demokrata pártban (PD, PDL) és a volt liberális pártban mindig voltak hasonló tendenciák a 90-es évek második felében és a 2000-es években is, de ezek soha nem voltak uralkodó eszmék. Volt arra példa, hogy a PSD a PRM-vel, az akkor még vezérként jelen levő Vadim Tudorral kötött megállapodást, abból egyértelműen látszik, hogy mire számítottak. Másrészt Traian Băsescu 2004-ben a Nagyrománia Párt szavazataival nyerte meg a választást, tehát azt láthatjuk, hogy mindkét oldalnak van kapcsolata a szélsőségesekkel. A legnagyobb probléma akkor van, amikor ez a hangulat az egész pártot eluralja, és a liberálisok olyan politikusokat próbálnak bekebelezni, magukhoz vonzani, akik a két világháború közötti nagyon rossz ideológiai hagyományhoz, a legionárius hagyományokhoz nyúlnak, amely nemcsak kisebbségellenes, hanem antiszemita, szélsőséges, és minden benne van abból, ami tragédiához vezetett a múlt században. Ha ők ezzel a retorikával mennek tovább, akkor a választók 70%-a ezt fogja hallani, és ez előbb-utóbb visszhangra talál a társadalomban. Ez a legnagyobb kockázat. Nagyon fontosnak tartom azt a döntést, hogy ők végül Marian Munteanuról lemondtak, és nem őt indítják főpolgármesternek Bukarestben, de nem elegendőnek. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a párton belül vannak olyanok, nem is kevesen, akik el tudják képzelni, hogy a liberális párt ideig-óráig egy ilyen retorikát, ideológiát, attitűdöt a magáévá tegyen. Ezzel az a baj, hogy ha egyszer erre a pályára ráálltál, akkor nagyon nehéz erről leszállni. De azt, hogy ez az irány a választások után ki fog-e tartani, nem tudom megmondani, csak remélni tudom, és bízni abban, hogy nem. - Milyen kiutat lát az RMDSZ ebből a fokozódó magyarellenes hangulatból? – Az RMDSZ egyrészt fenntartja a párbeszédet azokkal a politikai szereplőkkel, akikkel érdemes, függetlenül attól, hogy melyik oldalon vannak, és nem engedi, hogy elszigeteljék: az elmúlt évtizedekben mindig volt erre kísérlet, szándék. Másrészt figyel arra, hogy fenntartsa az erdélyi magyar közösségnek azt a fajta ébrenléti állapotát, ami szükséges ahhoz, hogy a közösségi szolidaritás megmaradjon. Mert azt látni kell, hogy ha a dolgok egy kicsit jó irányba kezdenek menni, akkor az emberek hajlamosak azt hinni, hogy most már baj nem történhet. És amikor a baj kezd megtörténni, még mindig nem hiszik el, csak akkor ébrednek fel, amikor tragédia van. Amikor mi azt mondjuk, hogy rossz irányba megy az ország, azt nem azért mondjuk, hogy mi a sérelmeinket felsoroljuk. Azt akarjuk felmutatni mindenkinek, a románoknak, magyaroknak, és a nemzetközi partnereinknek is, hogy Románia tér le a jó útról, a jogállamiság útjáról. Ha megnézzük az árnyékjelentést, annyi példa van benne, hogy nem lehet azt állítani, hogy egy-két baleset történt az elmúlt öt-hat évben, azt lehet látni, hogy egy tudatos, vagy tudatosnak tűnő jogsértés-sorozat az, ami egy rossz összképpé összeállt. - Az a tény, hogy a SRI egyre inkább jelen van a Székelyföldön, hogyan hat azokra a dolgokra, amelyek a többség-kisebbség viszonyát meghatározzák? – Legalább két dolgot érdemes tisztán látni. Mi, akik Székelyföldön élünk, tapasztaljuk, érezzük, látjuk ezt. De az egész országban ez van egyébként, bár lehet, hogy a Székelyföldön inkább érezhető. Akár egy kis rendezvényen is egyértelmű, hogy ott vannak, lefilmeznek. Tudják a szervezők, tudjuk mi is, hogy ki az, aki nem a sajtónak, nem nekünk rögzíti, filmezi az eseményeket. Másrészt, ha megnézzük a szolgálat költségvetését, és arányosan összehasonlítjuk a brit, a franciaországi vagy a németországi belügyi hírszerzés költségvetésével, akkor azt látjuk, hogy Romániában arányaiban nagyobb költségvetésről beszélhetünk. Ez azt mutatja, hogy nagyobb létszámmal, nagyobb figyelemmel próbálják ellenőrizni a társadalmat. Ezt nem lehet cáfolni. A legnagyobb probléma az én megítélésemben az, hogy egyrészt az erdélyi magyar közösségnek ez a megerősített jelenlét is azt bizonyítja, hogy a román állam nem tekinti partnernek, hanem problémának, rizikófaktornak, kockázati tényezőnek tekinti, és folyamatosan az ellenőrzése alatt akarja tartani. De ugyanezt teszi a román társadalom tagjaival is. A román társadalom igazi nagy gondja az, hogy az állampolgárait az állam nem tekinti partnernek, hanem egy olyan entitásnak tekinti, amely ki kell szolgálja az államot, és az államnak cserébe nem kell neki semmit adnia. Az állam polgárait olyan bűnözőnek tartja, akiről meg van győződve, hogy hibázott, bűnt követett el, és még nem kapta el, de ez csak idő kérdése. A magyar közösségre nézve ez fokozottan érvényes, és ezt tartom a legnagyobb problémának. Ezt a viszonyulást elárulta az a közbiztonsági stratégia is, amelyet ezelőtt egy évvel közvitára bocsátott, és amely kiverte a biztosítékot nálunk is és másoknál is, aztán néhány hónap múlva vissza is vonták a belügyminisztérium honlapjáról. Ebben a dokumentumban egy az egyben le volt írva, hogy az erdélyi magyar közösség törekvései kockázatot jelentenek a közbiztonságra. Ha egy ilyen stratégiában ezt leírják, és a közvitára bocsátott változatban ez megjelenik, akkor az, amit én mondok, ezzel alátámasztható. Én ezt látom a legsúlyosabbnak, a legnehezebben megváltoztathatónak. És itt ismét a bizalomhoz térünk vissza: hogy a román állam kockázati tényezőnek tekinti a kisebbségeket, elsősorban a romániai magyar kisebbséget. Transindex.ro 2016. június 9.Szekus besúgó volt Marian Munteanu?A hírhedt román titkosrendőrség, a Szekuritáté besúgója volt Marian Munteanu, az 1990-es bukaresti posztkommunista diákmegmozdulások vezére, akit néhány hónapja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) bukaresti főpolgármester-jelöltjeként nevezett meg – adta hírül szerdán az Adevărul napilap. Az újság szerint Munteanu 1988. március 28-án írta alá a megállapodást, amelynek értelmében Ioan fedőnéven rendszeresen jelentéseket ír. Mint ismeretes, Munteanu diákvezérként egyik fő alakja lett azoknak az 1990-es bukaresti megmozdulásoknak, amelyek résztvevői a Ion Iliescu nevével fémjelzett posztkommunista hatalomátvételt kísérelték meg megakadályozni. A tüntetéseket végül június 13. és 15. között az Iliescu által „rendcsinálásra" Bukarestbe hívott, Miron Cozma vezette Zsil-völgyi bányászok verték le. Az utcai harcok során Munteanu életveszélyesen megsérült, kórházba került, majd a jilavai börtönbe zárták, ahonnan csak nemzetközi nyomásra engedték ki. Az Adevărul most nyilvánosságra hozta annak az állítólagos nyilatkozatnak a szövegét, amelyben Munteanu, aki akkoriban a Bukaresti Egyetem bölcsészkarára járt, vállalta, hogy „szervezetten és titkosan" támogatja a belbiztonsági szerveket. Ezt követően több jelentést is írt. A lap szerint Munteanunak egy portugál tanárt kellett megfigyelnie, aki a Szekuritáté szerint portugál kém lehetett, emellett hat külföldi – négy kínai, egy jugoszláv és egy egyesült államokbeli – diákról is jelentéseket írt. Beszervezését azzal indokolták, hogy jó a munkabírása, a titkos rendőrökkel őszintén és korrekt módon beszélt, és mivel megértette, milyen szerepet játszottak a belbiztonsági szervek, felajánlotta együttműködését. Beszervezését követően első jelentését április 19-én írta a portugál tanárról. Ezt követen több jelentést is írt, többek között egy olyan fogadásról, amelyen több külföldi is részt vett. A Szekuritáté 1989 márciusában szakította meg az együttműködést Munteanuval, miután a megfigyelt portugál tanár februárban elhagyta Romániát. Munteanu – ahogy korábban is – ezúttal is tagadta, hogy bármit is aláírt volna, és azt mondta, az ügyben majd az illetékes bíróság mondja ki a végső döntést. Hozzátette: nem hogy jelentett volna, de épphogy meghurcolta őt a titkosrendőrség. Mint arról beszámoltunk, Munteanu múlt héten jelentette be, hogy A mi szövetségünk nevű civil szervezetét politikai erővé alakítva elindulna az őszi parlamenti választásokon, és kormánytényezővé szeretne válni. Az 53 éves, néprajzos végzettségű, egyetemi oktatóként dolgozó Munteanu 1990 után eltűnt a közélet első vonalából, ám azóta is különböző, többnyire kulturális civil szervezetekben vállalt szerepet. Másfél évtizede a magyarellenességéről elhíresült Románok Nemzeti Egységpártja (PUNR) és a Virgil Măgureanu volt hírszerző-igazgató pártja próbálta Munteanut megnyerni, hogy az általuk létrehozott szövetség jelöltjeként induljon az államfőválasztáson, ám végül Munteanu nem vállalta a jelöltséget. Munteanu a velük való egyeztetést azzal indokolta, hogy Ion Iliescu államfővé választását szerette volna megakadályozni. Bírálói szerint ortodox fundamentalista, fasiszta irányultságú eszmékkel szimpatizál, korábban méltató hangnemben írt Corneliu Zelea Codreanu egykori vasgárdista vezetőről. Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 2016. június 14.Szekus szekus ellenAz Adevărul hírportál szerint a bányászokat és a diákokat is szekus besúgó vezette az Egyetem téren 1990 júniusában. Miron Cozma egykori bányászvezér 1977-től hat éven át Paul fedőnéven jelentett Ceauşescu titkosrendőrségének, a Securitatenak – derül ki az átvilágító testület irattárában található dossziéjából. Az Adevărul szerint Miron Cozma sokat és részletesen jelentett munkatársairól. Marian Munteanuról, az 1990. júniusi Egyetem téri diákdemonstrációk vezéralakjáról szintén mostanában derült ki, hogy évtizedekkel ezelőtt beszervezte a Securitate. Az akkor elsőéves bölcsészhallgató Munteanut 1988-ban szervezték be, és egy évig Ioan néven jelentett a titkosrendőrségnek. Munteanu elhallgatta és jelenleg is tagadja besúgómúltját, az Adevărul a testület dossziéja alapján leplezte le. Mint ismeretes, a Miron Cozma vezette Zsil-völgyi bányászok 1990 júniusában Bukarestbe, Ion Iliescu akkori államelnök hívására több ezren érkeztek vonatokkal a fővárosba, és brutálisan szétverték az NLP és a Parasztpárt által az Egyetem téren április végétől szervezett, tízezreket megmozgató kommunistaellenes demonstrációkat. A hivatalos mérleg szerint hatan meghaltak, több százan megsebesültek az agresszióban. Ion Iliescu utólag megköszönte a bányászoknak, hogy rendet tettek Bukarestben. (Főtér) ÖSSZEOMLÓBAN A CARPATICA? Újabb biztosítótársaság mehet csődbe, és várhatóan drágulhatnak emiatt a kötelező gépjármű-biztosítások A Ziarul financiar gazdasági napilap szerint a Carpatica biztosítótársaság közel áll ahhoz, hogy csődbe menjen, miután súlyos anyagi problémái vannak, és a cég megvásárlására jelentkező egyetlen befektető visszalépett. A szaklap megállapítja, az összes román tőkéjű biztosítótársaság eltűnhet a piacról, hiszen az Astra bukása után várhatóan a Carpatica is csődbe megy, és a harmadik román biztosító, a City Insurance is a Pénzügyi Felügyelet megfigyelése alatt áll. Kiemelik, ha mindkét nehéz helyzetben lévő biztosító csődbe megy, eltűnnek a piacról az olcsó gépjármű-biztosítások. Példaként említik, hogy egy Logan gépkocsi éves biztosítása 500 lej a Carpaticanal és a City Insurance-nál is, miközben a harmadik legolcsóbb biztosítás, a Generali társaságé már 812 lejbe kerül, a legdrágább, a Groupama biztosítóé pedig meghaladja az 1300 lejt. (ErdélyFm) POLGÁRMESTER MINDEN ÁRON. Mircia Muntean frissen megválasztott dévai polgármestert két év szabadságvesztésre ítélte a fellebviteli bíróság ittas vezetés miatt, és további négy évet kapott hivatali visszaélésért. Az ítélet nem jogerős. Mircia Muntean szociádemokrata parlamenti képviselő 2014-ben erősen ittas állapotban okozott balesetet, majd elbújt egy bokorban. A bíróság most két év börtönt szabott ki tettéért. Korábban Muntean négy év felfüggesztettet kapott hivatali visszaélésért. Viselt dolgai ellenére jelöltette magát a június 5-ei önkormányzati választásokon, és el is nyerte a polgármesteri tisztséget. A pénteken hozott ítélet nem jogerős, tíz napon belül megfellebbezhető. Amennyiben Mircia Munteant jogerősen elítélik, időközi önkormányzati választásokat írnak ki Déván. (Maszol) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 14.Cozma, a látszatlázadóBesúgó állt a vájárok élén az 1990-es bányászjáráskor Miron Cozma egykori bányászvezér 1977-től hat éven át Paul fedőnéven jelentett Ceauşescu titkosrendőrségének, a Szekuritáténak, derül ki az átvilágító testület (CNSAS) irattárában található dossziéjából, írja az Adevărul és a foter.ro. Az Adevărul című napilap szerint Miron Cozma sokat és részletesen jelentett munkatársairól. Cozma a múlt héten ugyancsak az Adevărulnak adott interjújában keményen ostorozta szekusmúltja miatt Marian Munteanut, az 1990. júniusi Egyetem-téri diákdemonstrációk vezéralakját. Munteanuról szintén mostanában derült ki, hogy évtizedekkel ezelőtt beszervezte a Szekuritáté. Cozma a múlt heti interjúban azzal dicsekedett, hogy szekusokat és párttitkárokat vert meg, a kommunista rendszerben lázadó volt, rocker, akinek összetűzései voltak az államhatalommal. A dossziéban levő iratok szerint a Szekuritáté valóban tudta, hogy Cozma nehéz természetű, önfejű és lázadó jellem, ezért úgy döntöttek, ha a beszervezése nem sikerül, vagyis Cozma ellenszegül, akkor nem erőltetik a dolgot. De az akkor 23 éves, Zsil-völgyi bányaipari almérnök készséggel vállalta, hogy jelentéseket ír kollégáiról és a munkahelyén tapasztaltakról. Besúgói pályafutása azzal ért véget, hogy 1983-ban belépett a Román Kommunista Pártba, a Szekuritáté pedig leszállt róla. Az illetékes szekus jelentésében azt írja, hogy Cozma igen hasznos forrás volt, a Szekuritáténak nagy hasznára voltak az információk. Az Adevărul a leleplező anyag publikálása előtt is megkereste Cozmát, aki továbbra is határozottan tagadta, hogy együttműködött volna a Szekuritátéval. „Halál az értelmiségre!” Miron Cozma vezette a Zsil-völgyi bányászokat 1990 júniusában Bukarestbe, akik Ion Iliescu akkori államelnök hívására több ezren érkeztek vonatokkal a fővárosba, hogy szétoszlassák a PNL és a PNŢCD által az Egyetem-téren április végétől szervezett kommunistaellenes demonstrációkat. A feltüzelt Zsil-völgyi bányászok brutálisan szétverték az Egyetem-téri tüntetést és a két történelmi román párt székházát, valamint független lapok szerkesztőségeit. Nagyon megverték Marian Munteanut is. A hivatalos mérleg szerint hatan meghaltak, több százan megsebesültek az agresszióban, de bántalmazottak egyesületei szerint mintegy száz személy halt meg a bányászjárásban. Ion Iliescu utólag megköszönte a bányászoknak, hogy rendet tettek Bukarestben. Miron Cozma 1990 óta öt bányászjárást vezetett Bukarestbe. 1999-ben 18 év szabadságvesztésre ítélték. Ion Iliescu 2004-ben elnöki kegyelemben részesítette, de a döntést később visszavonták. Cozma többszörös büntetéscsökkentés nyomán végül 2007 végén szabadult a börtönből. Jelenleg Temesváron él. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. június 15.Lehet-e valós rendszerváltozás?Lehangoló, szinte hihetetlen, de igen sokat elárul Románia jelenlegi helyzetéről, hogy 2016 nyarán annak kell örülnünk: a legfelsőbb bíróság jóváhagyta az 1989-es forradalom dossziéjának újranyitását. Magyarán: 26 évvel az 1989-es események után ott tartunk, hogy a bíróság engedélyezi a történtek kivizsgálását. Amihez egyébként a legfőbb ügyész nagy reményeket nem fűz: szerinte a vádhatóság újabb adatokat nem talált azóta, hogy egyszer már lezárták az ügyet, most is inkább csak a nemzetközi nyomás hatására kezdik el a történtek tisztázását. Pontosabban annak mímelését, mert mi egyéb, mint kirakatintézkedés az, amiben maguk a nyomozók, a legfőbb illetékesek sem bíznak, és ezt nyilvánosan elismerik? A forradalom aktáinak újbóli megnyitásáról szóló hír egybeesett azon információk nyilvánosságra kerülésével, amelyek szerint Miron Cozma egykori bányászvezér és Marian Munteanu egykori diákvezér is szekusbesúgó volt. A 90-es évek elejének két meghatározó figurája tehát – a valódi rendszerváltozást sürgető, azért tüntető diákok egyik vezére, illetve a tüntetéseket Ion Iliescu akkori államelnök utasítására szétverő bányászvezér – a volt titkosrendőrség fizetett ügynöke volt. Mennyire más fényben tűnik fel ezen információk birtokában a nem is oly távoli múlt egynéhány eseménye! Az Emil Constantinescu elnöksége idején történt bányászjárás például, amely hozzájárult a kommunista Ion Iliescu ellenében megválasztott első antikommunista államfő népszerűségvesztéséhez, majd a szocialisták újbóli hatalomátvételéhez. És mennyire jelen van, mennyire átszövi mindmáig a romániai politikai életet a Securitate öröksége: mindenik román alakulat az egykori Nemzeti Megmentési Frontból nőtte ki magát, ma sem tudjuk, hány szekus tevékenykedik köreikben. S itt az alig pár hetes történet: csak az igen erőteljes civil tiltakozás tántorította el a liberális pártot attól, hogy Marian Munteanut indítsa a választásokon bukaresti főpolgármesteri tisztségért. A forradalom idején történtek feltárása, az ártatlan áldozatok halálát okozó gyilkosok felelősségre vonása, a mindenre és mindenkire kiterjedő átvilágítás tehát továbbra is sürgető parancs Románia számára, hiszen a múlttal való őszinte szembenézés a legkevesebb, ami elvárható egy magát jogállamnak nevező, európaiságával kérkedő országtól. Nemcsak az 1989 decemberében elhunyt áldozatok emléke iránti tisztelet miatt, nemcsak az ország nemzetközi megítélése miatt – hanem azért is, mert annak hiányában továbbra is képmutatásra, hazugságra építik az ország jövőjét. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. szeptember 6.Diaconu, mint célpont?Megnyugodhatunk: ha igaz, hogy Bogdan Diaconu Traian Băsescu célkeresztjébe került, akkor a szélsőségesen nacionalista Egyesült Románia Párt (PRU) nem néz hosszú pályafutás elé. A jelek szerint a volt államelnök pártja, a Népi Mozgalom Párt (PMP) komoly konkurenciát lát a szélsőjobbon Diaconuékban, s mint ilyent, be is fogja darálni. Apró falat – egyelőre legalábbis –, Băsescu számláján ugyanis sokkal nagyobb koalíciók szétverése szerepel, nem egy harmadosztályú neonáci fog útjában állni, ha a nacionalista propagandára vevő választók szavazata a tét. A nagyobb hitelesség kedvéért Băsescu Európa irányából indított legutóbbi kirohanásában. Miféle párt az, amelyik az uniós zászlót kidobta a pártgyűlésről? – utalt Diaconu sértő gesztusára. Majd ekképp folytatta: a DNA- SRI féle korrupcióellenes hadjárat a román politikai elit hitelvesztéséhez, a választóknak a rendszerellenes, szélsőséges pártok felé fordulásához vezethet, ami Románia nemzetközi elszigetelődésének veszélyével jár – figyelmeztetett. Romániában a legstabilabb szavazótáborral rendelkező szociáldemokraták számára nem kétséges, hogy megnyerik a választásokat. (Persze, nem olyan arányban, hogy egyedül alakíthassanak kormányt – tehetjük hozzá, de ez már más téma.) Velük szemben még mindig, ám egyre kevésbé biztos talajon áll a Nemzeti Liberális Párt (PNL), amely kudarcot kudarcra halmozott az elmúlt időszakban, alaposan kiábrándítva a jobboldali választótábort. A Johannis-, a Cioloş-projekt, majd a kormányfői ambíciókat tápláló, de a júniusi Bukaresti főpolgármester-választás oltárán feláldozott Predoiu kudarca, nem utolsósorban pedig a Marian Munteanu-epizód világosan megmutatta: az új liberális párt körében nagy a zavar, nem sikerül felnőnie a vele szemben támasztott elvárásokhoz. Ezért értékelődik egyre inkább fel a fáradhatatlan Traian Băsescu. Ő talán még mindig a legismertebb politikus, akivel a jobboldalt sokaknak sikerül beazonosítaniuk. Băsescu tehát keményen nyomul ezen a vonalon, nyílik is tér számára, de a hátra levő rövid időben gyors szavazatszerzésre a szélsőségesek azon tábora alkalmas, akikre Diaconu is alapoz. SZÉKELY KRISZTA Szabadság (Kolozsvár) 2017. augusztus 9.Paradoxonok a román értelmiség körébenKözismert tény, hogy Mircea Eliade, a külföldön talán legismertebb és kulturális hérosszá nevelt román vallástörténész és író hírnevének apoteózisa előtt az 1970-es években súlyos, antiszemita botrányba keveredett, amikor a Nyugat számára világossá vált, hogy a harmincas években tagja volt a fasiszta Vasgárdának Romániában. A francia baloldali értelmiségi körök mintájára Párizsban, majd Chicagóban kitermelt kultúrhérosz mítosza azonnal összeomlott és külföldön a névtelenségtől csak vallástudósi nimbusza tudta megmenteni – amely azóta is mélyrepülésben van Nyugaton. Eliade – Cioran, Brâncuşi vagy Ionesco személyéhez hasonlóan – ikonná vált az itthon maradt románság számára. Mindez annak ellenére, hogy az 1945 után emigrált román értelmiség krémje köztudottan szimpatizált a fasizmussal és a Vasgárdával. Ugyanez a jelenség érzékelhető a kommunista éra végén és különösen 1990 után heroizált Petre Ţuţea esetén, aki – bár az 1930-as évek elején még erőteljesen marxista gondolatokat írt le – az 1930-as évek végén már a Vasgárda oszlopos tagja volt. Munkái, könyvei és utolsó éveinek videófelvételei az 1990 utáni fiatal, útkereső román társadalom heroikus aforizmáivá lettek, amelyek – üres tartalmuk ellenére – sokak számára az új Románia lelkületét, a feléledő, feltámadni akaró („desteptáló”) ország szimbólumát testesíti meg mai napig. Ugyanez a paradox helyzet jellemezte az 1990-es évek elején zajló ifjúsági mozgalmakat és a bukaresti bányászjárások idején az egyetemistákat vezető fiatalokat. Többségük – Mihai Gheorghiu vagy Marian Munteanu például – az Eliade és Ţuţea-féle szélsőjobboldali Románia-képet terjesztették, igaz, akkor még kevésbé nyílt módon. Az azóta eltelt negyed évszázad politikai sikertelenségei, a román forradalom befejezetlen jellege és blaszfemikus végkifejlete, az Iliescu-kormány és a háborús bűnökkel felérő bányászjárás az 1990-es évek vezető román értelmiségi ifjait egyre inkább eltávolították a baloldaltól, és egy átalakult, ma már ideológiailag nehezen megfogható keresztény-konzervatív, de leginkább szélsőjobboldali gondolkodás felé taszították. Így jutott el a román értelmiség döntő többsége – többek között neves kolozsvári egyetemi tanárok, rektorok, irodalmárok, esszéírók és történészek is – oda, hogy Ţuţea víziói és 1990-ben elképzelt Romániája – ami félelmetesen közel áll a dákománok őshazájának képéhez, csak épp latinul és ortodoxul beszélnek benne – követendő minta, etalon lett. A kortárs román értelmiség egy része erősen kötődik és előképének tartja az 1930-as évek végi értelmiségi örökséget és – kapva az európai identitásválságon – kihasználja a tömegek tájékozatlanságát, új lendülettel igyekszik a korai 1990-es évekre jellemző ultranacionalista, vallási fanatizmussal kevert újfasizmust feléleszteni Romániában. Erre kiváló példa Mihai Gheorghiu Koalíció a Családért mozgalma vagy Marian Munteanu Románia Szövetségesünk új pártja. Míg utóbbinak a támogatottsága elenyésző, addig Gheorghiu mozgalma – a közös, mitikus ellenségkép (melegek, Soros-birodalom) aduászának kihasználásával – óriási sikert ért el a román társadalom körében. A radikálisan, bal és jobb, keresztény és szekuláris, Soros és nem-Soros narratívákra kettészakított Európa válságát ez a mozgalom motorként használja fel és a félig gyógyult történelmi traumákat ismét feltépi és fegyverként használja. A folyamatba – talán nem tudatos módon – a román értelmiségnek olyan vezető egyéniségei is csatlakoznak, mint a Román Akadémia bizonyos tagjai, neves történészek, akik a nacionalista történetírást igyekeznek most ismét legitimizálni intézményes eszközökkel és manifesztumokkal. Mire fellélegeznénk és azt hinnénk, hogy a hipszter-kulturhéroszok Lucian Boia, Andrei Pleşu vagy Gabriel Liiceanu még a józan és kritikailag érzékenyebb ellenpólust képviselik, enyhén csalódnunk kell: amikor etnikai kisebbségekről van szó, a nemzetállam ideájáról vagy a román „népszellem” mioritikus jellegéről, meglehetősen közel áll az ő véleményük is a Ţuţea-féle ortodox román nemzetvízióhoz. Jogosan kérdezhetjük: mi a baj ezzel valójában? Az, hogy patrióta egy román értelmiségi? Nem. Az, hogy szereti saját nyelvét, kultúráját, múltját és foglalkoztatja népének jelene és jövője? Nem. A baj az, hogy a Ţuţea-féle 1990-es nemzetvízió csak és kizárólag egy román ortodox, vallásos emberekből álló országot képzelt el. Ott nincs helye magyaroknak, zsidóknak, melegeknek – magyarán, azoknak a kisebbségeknek, akik évszázadok óta itt élnek köztünk. A román értelmiség egy jelentős része sajnos nem tudott ettől a sarkított nemzetképtől eltávolodni és a jelenlegi bipoláris Európa-válság nem segíti őket abban, hogy Románia-víziójuk 2017-ben kissé árnyaltabb legyen, mint mondjuk 1918-ban volt. Ez pedig elég szomorú jövőképet vetít elénk az elkövetkező évekre, évtizedekre. De talán, felemelkedőben van az új román értelmiségi réteg, akik 1990 fosszíliáit végérvényesen felváltják majd. T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-28
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
